Kávéház a két megszállott Agyzsibbasztóhoz

Sosem voltam a rádióhallgatás megszállottja, kivéve talán boldogult tizenéveim legelejét, amikor Szokol kategóriájú zsebrádiókon hallgattam a Calypsót, ami - akkoriban!! - egy kimondottan színvonalas, oldtimer zenéket közvetítő kereskedelmi rádióadó volt.

Később, már a kilencvenes évek közepén, komoly hangtechnikával felszerelkezve, a Danubiust hallgattam időnként, főleg Kajárik Andrea kívánságműsorát, ahol rengeteg jó zenét lehetett hallani, no meg felvenni.. (Orsós magnóra, meg ócska, Nyugatról magánimportból bekerült kazettás deck-ekre..rég volt, szép volt..)

Aztán beütött a CD-korszak, és onnantól már nem érdekelt a rádióhallgatás, untam is már hogy ki vagyok szolgáltatva mások csapnivaló zenei ízlésének, ezért felszámoltam az erre használatos "technikai hátteret", és ráálltam az audio CD-k beszerzésére, illetőleg másolására.

Most így visszanézve meg vagyok győződve arról, hogy jól döntöttem!

Időnként mégis végig kell szenvednem mások rádióhallgatási szenvedélyét, és bizony nem túl felemelő érzés a sok csapnivaló sz.rt, és idétlen bunkót hallgatni napi X órában, viszont legalább meg lettem erősítve döntésem helyességében, miszerint jobb elkerülni szinte az összes hazai rádióállomást!

Az egyik igen közismert adó műsorából szeretnék most átnyújtani a Kedves Olvasó részére egy spontán jellegű, felületes zenei elemzést, mely nemcsak a műsorszerkesztők igénytelenségét tükrözi felettébb nyilvánvaló módon, hanem a lejátszott zenék előadóit is egyértelműen minősíti!

Az "elkövető" pedig nem más, mint a - nevezzük így jobb híján - "Buzentusz Rádió"! (a többiek sem színvonalasabbak, 1-2 kivételtől eltekintve)

Bár folyton-folyvást "igazi nagy slágerekről" papolnak önfényezés gyanánt, a műsorszerkezet összeállítása meglehetősen ócska sablonokon alapszik, a műsoridő túlnyomó többségét a teljesen értelmetlen, unalmas, és feleslegesen létező angolszász pop és rockzene tölti ki. Semmitmondó, ismeretlen brit és USA zenekarok, akiknek zenei színvonala kimerül a bégető hangú, kissé mutálós kamasz stílusban kornyikáló énekes vergődésében, valamint az ez alá bejátszott dinamikátlan és jellegtelen gitár-aláfestésben, amelyben teljességgel elkülöníthetlenek a kezdés és befejezés kivételével a történések.

Nagyjából Jon Bon Jovi (Bon-Bon Dzsoni) utánérzés az egész, és bár az is hulladék zene (hulladék előadó, rossz bájgúnár a pali), de itt ezeknél még a lekoppintás sem sikerült tisztességesen, egy értelmetlen és semmitmondó, uncsi nyekergés az egész produkció.

Nos, ezekkel a szemetekkel sikeresen kitöltik a rendelkezésre álló műsoridő legalább egyharmad részét!

Ezután jön az alkoholista szekció, és bár igazán nem szándékozom bántani szerencsétlen Cserháti Zsuzsát (eléggé megverte őt az élet amúgy is, zűrösen élt és csúnyán távozott, halottakról vagy jót vagy semmit), de a tököm televan már egy bizonyos jól bevált gyakorlattal.

T.i. amíg élt, a kutyának nem kellett szegény, most hogy meghalt pár éve, állandóan nyakra-főre játtszák azt a pártíz dalt, ami megmaradt utána. Annyira azért nem volt nagy durranás szegény öreglány, hogy munkássága napi szinten kötelezően lejátszandó darab legyen bárhol is, egyszer-egyszer még elhallgatja az ember, de egy idő után már a könyökömön jön ki. Amúgy sem tetszik a rikács hangja, én azt szeretem, ha egy nő szépen, kedvesen énekel, és nem pedig úgy mint egy eszét vesztett mosómedve!

Másik alkesz meg a Horváth Charlie, akit amúgy nagy embernek tartok, csak éppen belőle is kicsit sok, pláne duettben Cserhátival, így édeskettesben inkább az addiktológiát járták volna meg, a közös vonyítás helyet.. mindketten jobban jártak volna!

Ezután egy pillanatnyi szünet következik a drogfüggők és szeszkazánok áradatában, ám ez sem hozza meg a várva várt felszabadulást a rossz élmények után. Sőt mi több, ez még nagyobb csapás mint az előzőek, mert felhangzik egy jól ismert rikácsoló üvöltés, aminek okozója szintén nem él már. Az illetőt az AIDS vitte el, és bármennyire is ocsmány, tudomány által leküzdeni való betegség is ez, néha mégis helyénvalónak érzem meglétét, legalább a társadalom helyett is szelektál a beteg hajlamúak között.. :-))

Igen, a szinte csak homokosokból álló Queen-ről van szó, akiknek meglehetősen kétséges munkásságáról még utólag is lenyúzzák az utolsó bőrt is, pedig ez a produkció sem ér semmit valójában. Más kérdés, hogy az elhalt Frédi S.ggbekuki a legkevésbé sem volt tehetségtelen előadó, és a zenekar többi tagja sem az amatőrizmusáról híres, de ez még nem menti az idegbeteg stílusú dalaikat, a feleslegesen felspannolt hírverést körülöttük, meg az egész társulatot körüllengő lanyha "melegséget"... én speciel nem nagyon díjazom, ha különféle közszereplők már a pofátlanság szintjén "másságoskodnak", vajon ez a sok kancsó kell hogy példát mutasson a fiataloknak? Ugye hogy nem!

Hozzáteszem, a zenéjüket sem kedveltem sosem, idegbeteg és zavaros az összes nótájuk, idegesítő, kellemetlen még akkor is, ha profizmus terén kifogásolhatatlan..

No meg a homárokat sem kedvelem túlzottan, és ez minden egészséges embernél is így kell(ene) hogy legyen.

Persze a felsorolásból nem hiányozhat a másik nyomorult fartúró, Elton Dzsonika sem, aki nemrégiben azt nyilatkozta valami szennylapnak, hogy " Jézus egy nagyon kedves, rokonszenves homoszexuális ember lehetett"!

Hát Dzsonika, tudod mit? A Te büdös buzi kurva anyádat, azt, tudod? Basszus, nem vagyok vallásos, sőt mi több, keményvonalas ateistának számítok, de az efféle aljas mocsokság, a másik ember esetleges vallásos érzületének ilyen nyilvánvalóan provokatív megsértése maximálisan felháborít!

Talán az ilyen beteg, ferde állatnak célszerűbb lenne nem saját magából kiindulnia, amikor egészen másvalakinek a szexuális hovatartozását pedzegeti, arról nem is beszélve, hogy még egy hivatásos teológus sem jelenthetne ki ilyeneket.. egyszóval Eltonkának a kitágult végbelébe igazán felhelyezhetne már egy SCUD rakétát valamelyik harcosabb lelkületű keresztyén embertársunk!

Miután letudtuk az aznapra esedékes szenvedélybetegeket és aberráltakat, következzék ismét a hazai pálya, azon belül is a reklám.

Harsány hegedűszóval (talán Vivaldi?) köszönt be az idehaza elérhető legocsmányabb, legmanipulatívabb "társadalmi célú hirdetés" , amelyben egy zűrös ügyeiről is meglehetősen közismert alapítvány - nevüket szándékosan nem írom ki, úgyis mindenki tudja, kikről van szó - kunyerál 1%-os adományokat, bizonyos súlyosan beteg gyerekek részére.

A szándék önmagában nemes, a megvalósítás módja már kevésbé, minden jóérzésű emberben visszatetszést keltő az elektronikus úton manipulált, szívbe markolóan könyörgő gyermekhang, úgyszintén a kenetteljes hangsúllyal vagy 50 milliószor bemondott neve az alapítványnak. Ezért, és a közszájon forgó necces ügyeik miatt is, az én adóm egy százalékát ők garantáltan nem fogják megkapni, és remélem még sok-sok honfitársam is így dönt. Inkább támogatok egy normális, korrekt kutyamenhelyet vagy múzeumot, vagy iskolát, stb..., mint hogy egy ilyen maffiagyanús akármit finanszírozzak..

Megjegyzem, hogy a súlyosan beteg gyerekek (és felnőttek!!!) minőségi és hatékony gyógykezelése a Magyar Állam feladata lenne (ostoba PR-beruházások, mint például a négyes metró, és társai helyett!), nem pedig gyanús hátterű alapítványoké..

Miután a fenti hirdetés meghallgatása után végképp elment még a maradék életkedvünk is, és bűnösnek érezzük magunkat minden beteg gyermek haláláért, folytassuk hát depis hangulatban a rádióhallgatást, hiszen a csúcspont következik, a hazai popipar remekei várnak ránk, hogy elképesztően magas színvonalú produkcióikkal elkápráztassák a művelt és igényes közönségüket!

"Most már minden mindegy, a lovacska elszaladt,

Felhők között a nap..

Kék és narancssárga, színekbe öltözött,

most már senki se bánthat, most már semmi se fájhat

Egyszer mindenki eljön, egyszer mindenki itt lesz, örökre megtalálhatsz

Örökre elveszíthetsz"

Jujj, ez már fájdalmas. Nem volt elég az alapítvány hirdetése által generált súlyos bűntudat, most még ez is... Nem is tudom hirtelen, melyik módszert választhatnám? Patkányméreg, Andaxin, hipó-ivás, pisztoly, vagy csak egyszerűen nyissam ki a gázt és várjak? Sajnos az ablakból kiugrás itt most nem játszik, tekintve hogy földszinten vagyok, max kutyaszarba ugorhatok, az pedig általában kevéssé halálos... Legfeljebb halálosan büdös és undorító, mint amilyen ez a nóta is..  Márpedig véget kell vessek az életemnek, azzal a csirkefogóéval együtt, aki közönség elé engedi az ilyen zeneileg és szövegileg egyaránt idétlen és igénytelen, emós színvonalú muzikális hulladékot..

De sajnos Republicék továbbra is élnek és virulnak (asszem ők követték el ezt a szörnyűséget), pedig igazán nincs szükség rájuk, nélkülük is jól megvolnánk..

Némi gitáros-brites-popos-rockos-fostos bégetés és gitár vernyogtatás után jön a következő versenyző, akitől még évekkel ezelőtt is felállt a tenyeremen az összes szőr, és kínomban legszívesebben nukleáris rakéták segítségével tettem volna végérvényesen pontot a Föld bolygó létezésére.

"Jött egy felhő és leszállt közénk, mi felszálltunk rá oly könnyedén,

égő vááár, vad táncot já-ár"

Jajj, ne, Uram Istenem csak ezt neeeee!

"Buli indul nincs kiszállás szárnyalnék de nincs beszállás

égő váár, vad táncot jáár.."

Ezek a Petőfi Sándort is vérbe alázó, elképesztő szellemi teljesítmény meglétét manifesztáló sorok bizony nem átallanak helyet követelni maguknak a kortárs magyar irodalmi produkciók körében, a szövegíró legalábbis Kossuth-díjat érdemelne. Meg egy érzéstelenített 9mm-es golyót a fejébe, de ez utóbbi kitétel már csak az egyéni szociális problémámat mutatja, semmi többet.

Azt hiszem, általános isiben a magyartanárom simán megbuktatott volna, ha mondjuk fogalmazási gyakorlaton egy ilyen elmésséggel állok elő, mint a fenti zenének a szövegkörnyezete. És igaza lett volna, mert mi még a metaforák felismerését és alkalmazását is tanultuk, bizony ez általános iskolai tananyag volt, ebből egyenesen következik az a döbbenetes felismerés, hogy a szövegírónak minden bizonnyal aligha van meg a 8 általános. Ha mégis, akkor az 5 első, és 3 második osztály végzésével abszolválódott, fennen hirdetve az illető szellemi képességeit..

Mindezt maradandóan megkoronázza az énekesnő, T. O. erőszakos, nyomulós, kellemesnek egyáltalán nem mondható hangja, meg a leginkább kommunista katonai indulóra emlékeztető ritmusú, törtető, igénytelenül hangszerelt zene, amelyek így mindent összevéve kiváltképpen alkalmasak arra, hogy a produkció kiagyalóját és a közreműködőket egy életre szólóan megutáljuk.

"Egy fiú kell aki egy kicsit szexi és ha nemet mondok újrakeezdiii.."

Aranyanyám, ha nekem nemet mondanál hát úgy otthagynálak, mint eb a sz.rát, annyira nem vagy jó nő hogy bárki is különösebben törje magát miattad.. kicsit szexi fiúkát meg tudok ajánlani, van egy ismerősöm, 150 kiló, izzadt, hájas és büdös, igénytelen mint a disznó. Neked való.

Szerencsére T.O. kikopott már a hazai zenei élet fővonalából, ami igazán nem baj, nem fog hiányozni. Mint ahogy az őt egy darabig foglalkoztató Geszti Péter is mehet a levesbe, bár annak idején ő még tudott jó szövegeket írni. Aztán megérezte a pénzszagot, és sikeresen elkurvult, de ez már egy másik történet.

Miután ezt a sikersztorit is letudtuk, már elmúlt este 8 óra, így a 80-as évek slágerei következnek, ami nem is rossz húzás egyébként, csak hát képtelenek a zenei szerkesztők arra az apró figyelmességre, hogy az amúgy is agyonjátszott rikácsoló homokost kihagyják a felhozatalból. Ez a tény szomorú és sajnálatos, persze jól minősíti a kommerszitás és a "másság" megszállotait.. .-((

9 óra után 90-es évek, ami akár lehetne jó is, de nem: Itt is a silány, értéktelen produkciók vannak túlsúlyban, mint például az:

"Áj láv ju, ólvéjsz forevör" kezdetű nyálas ribanc-lihegés, amit egy Donna Nemtudomki nevű, nem túlzottan dekoratív USA-illetőségű szőke nő követett el még a kilencvenes évek közepén, a jobb érzésű hallgatóság nagy bánatára..

Az egész nóta nem áll másból, mint egy szintetizátorral előállított folyamatos szőnyeg-hangzásból, és ez a nyomorult lotyó kéjesen lihegve nyenyerészik alája.

Szégyenszemre ez a förmedvény az USA-ban hetekig vezette a slágerlistát, amire csak kétféle reális magyarázat kínálkozik.

Az egyik az, hogy az amcsik valóban ennyire igénytelen buta hülye nép, hogy ennek a szar prostinak a lemezét milliószámra megveszik. Ez a feltételezés szerintem nem feltétlenül állja meg a helyét.

A másik - realisztikusabb - tényállás pedig az lehet, hogy ez a szőke pronyó, valamelyik nagynevű kiadó tulajdonosát meglátva, átkapcsolt a torkosborz-üzemmódba, és a nevezett góré - meghálálván a szakszerű orális gondoskodást - elintézte szöszikének az első helyezést pár hétre a slágerlistán!

Nem, ne gondoljuk hogy ez lehetetlen, volt már erre példa, évtizedekkel korábbról: 1961-ben a Beatles első kislemeze elkészült ugyan, de alig tudott róla valaki, ezért az egyébként gusztustalan állat menedzserük, Brian Epstein trükkhöz folyamodott: a saját pénzén felvásárolt a lemezből egy elképesztő mennyiséget, errre persze előreugrottak az eladási listán - mit számít ugye, ha a menedzser veszi meg a hanghordozót a közönség helyett? - hirtelen megindult a reklám, a kereslet, és innentől kezdve szépen fogyott már a lemez, vitték mint a cukrot.

A Beatles persze megérdemelte a sikert, míg ez a Donna Szopóka aligha, el is tűnt utána a francba, hálistennek, senkinek sem hiányzott.

De idehaza mindig akad valami eszement barom, aki az ilyen nyomorult produkciókat is képes előrángatni a süllyesztőből, ahelyett hogy a minőségi felhozatalt részesítené előnyben!

Szerencsére innentől vége van a dalnak, elzáródik a zajláda, és végre megnyugodva veszem tudomásul a rég áhított csendet. Hiszen ez a sikeresen végigszenvedett műsortermés továbbra is megerősített sok évvel ezelőtti elhatározásomban, hogy rádiót.. nem, nem, soha!

És ezt évek óta becsülettel tartom is. Mint olvashattátok, nem véletlenül, hiszen ezt a hígfosömlést képtelenség elviselni egy valóban zeneszerető embernek. A konzekvenciákat már régen levontam, a popipar silány minősítést kapott, innentől már Ti, kedves Olvasóim is kaptatok egy kis ízelítőt a lényegből..

Ámen.

Vége a Sündixbulinak, ideje hazamenni. Pontosabban irány P. őrnagy "irodája", ahová sikeresen megérkezünk rövidesen, dacára a szakadó hóesésnek, az iszonyatos méretű hótorlaszoknak.. persze az utakat még sehol sem takarítják, mondván aki szombat kora hajnalban csavarog, az meg is érdemli...

Az "államvédelem" tagjai még javában alusznak, mikor már igencsak dél körül jár az idő, felébredek, és rögtön három dolog ugrik be azonnal, az átmulatott éjszaka mellékhatásai ellenére:

1. Kéne inni egy sört. :-))
2. lottózni sem ártana, 1-kor zár minden, van még egy órám.
3. KAJAAAA!!!!! És a többieknek is kéne hozni valamit, mert ha felkelnek, ők is éhesek lesznek.

Hát jó, akkor uccu neki fakereszt, nem hazudtolom meg önmagamat: Kevesebb mint 10 perc alatt menetkész állapotban lépek ki az ajtón, ahol az a kellemetlen felismerés fogad, hogy még mindig esik az a nyavalyás hó!
De mit tehetek ellene? Sajnos semmit, így irány a közeli buszmegálló, ahová csúszkálva rendesen, kipörgő kerékkel beérkezik életem pillanatnyi megmentője, az Ikarus mintájú csoda, az úticél pedig nem más, mint Újpest-Központ. Ez van legközelebb, ahol emberi számítás szerint egy helyen elvégezhetem azt a három fontos tennivalót, amit elvégezni szándékoltam..

Vidáman szlalomozva bár, de haladunk, időnként kedvem lenne kitüntetést és pénzjutalmat osztani a sofőrnek, ahogyan azt a benga szörnyeteget hiba nélkül beviszi olyan utcákba is, ahová szívem szerint egy kispolszkival se szeretnék bemenni, az ordas helyhiány jóvoltából. Bár meglehetősen jól vezetek, de most mégsem cserélnék BKV-s barátunkkal, aki a vastag, dzsuvás hóval borított úton is igazi vérprofi módjára zavarja végig az öreg kohószökevényt, amely élemedett korához képest is meglepően jól teljesítí a nem kispályás követelményeket.

Egyszóval élvezem, hogy most hálistennek nem nekem kell vezetnem, és meg is érkezünk rövidesen, ahol az 1. számú "feszes harci feladat": A sör forrásának felderítése akció következik. Az akció eredményesnek bizonyul, egy üveg minőségi árpalé társaságában indulhat a következő megmérettetés, a lottózó lokalizálása és álcázott megközelítése után, a "hülyék adója" elnevezésű össznépi társasjátékban való részvétel.

Ez is sikeresen lezárul, és mivel a kajabeszerzést a P. őrnagyékhoz közeli kisboltban realizálnám inkább (dögöljenek meg a multik jelszóval) így tehát elindulok szépen a visszafelé közlekedő autóbusz megállójához. És itt kezdődik a szombat délelőtti agyhúgykő okozta idegroham... :-(((

A megálló természetesen takarítatlan, egy közeli boltos, feltehetően a saját forgalmát növelendő célzattal, bőszen lapátolja a havat, persze vajmi csekély eredménnyel. Erőfeszítései kissé hasztalannak tűnnek, mégis svédtorna-szerű alapossággal forgatja a lapátot a derék kalmár, bár ebből a munkásságból a buszmegálló közönsége aligha profitálhat számottevően...

A megállóban a szokásos kis bódé, vasszerkezetből és üvegtáblákból, a várakozók többsége be is húzódott oda a hóesés elkerülése végett, csak egyvalaki nem tette ezt. Egy csini, szőkésbarna hajú, "colos" csaj, norvég sapkában, dominacsizmában. Ez a csinibaba csak áll ott vidáman, mint az orosz népmesék Hótündérkéje, és bár lófarokba fogott szép hosszú haján megtapadt már legalább fél kiló hó, mégsem törődik ezzel. A sapka is egész jól védi a kis hóvirágszálat, tehát nem kell félteni, láthatóan megállná a helyét az Északi-sarkon is a kicsike! :-))

TU papa viszont finnyásabb, bosszantja a sármos férfiúi arcélét fagyás által terrorban tartó, folyton a nyakába hulló fehér nyomorultság, egyébként sem született jegesmedvének.. A drága bőrkabátnak sem tesz jót a ráfagyogató hólé és kosz, tehát a végső megoldást a bódé rendeltetésszerű használata jelentené.
És lőn.

De ekkor ér a nagy csalódás, a derült égből fejemre hulló Steinway hangversenyzongora: Rádöbbenek a kíméletlen, véres valóságra, hogy az ennivaló kis Hótündérke miért is nem húzódott be a bódéba.. Ő már tudott valamit, amit én még nem!!

A bódéban nagyjából hat személy tartózkodott, és előre bocsátanám, egyik sem volt roma származású. Mind "fehérek, azaz.. a "fehérember" szégyene, vagyis szakkifejezéssel élve: Lumpenprolik!

Ők ugyan nem zavartatták magukat miattam, csak én éreztem kellemetlenül magam a gizda minőségi ruházatom, meg a drága sör végett, aminek üvegét kínomban már majdnem összeroppantottam, a lumpenprolik között folyó épületes társalgást meghallván..

Közvetlen mögöttem két 45 év körüli csávó éppen a "rakéta" (csövesfeles, seggragacs, munkásfeles, stb..) néven közismert ocsmonda kommersz féldecis szeszesitalokat fogyasztotta serényen, már igencsak a sokadiknál tarthattak. A bódé padján ötvenévesnek saccolható nő, kissé hajléktalanforma, egyik cigit szívta a másik után. Végül pedig húsz-huszonöt éves forma lumpen párocska, igénytelenül öltözött manusz + rikítóan ízléstelen kínaipiacos szerkóba bújt lány képében megvalósulhatott az utóvéd fogalma is.

"- Ez ilyen empéhármas is meg rádió is meg minden.." így a csaj.
"- Há télleg ez kurvajó akkó ez egy ilyen rádió?" Ezt a csávó követte el.
"- Há ez egy empéhármas meg ilyen izé tudod me vannak rajta zenék.."

A csaj által előszedett mp3 pendrive-ot meglehetős örömmel vegyes érdeklődéssel forgatták, láthatóan egyiknek sem volt arról fogalma, mi is az az "empéhárom". Nem zavartatták magukat, a buta ember üveggyöngyök és más kacatok iránt érzett vonzódása jól definiálható volt mindkettőn, a primitív, tanulatlan ember beszédstílusát pedig tessék csak bátran hozzáképzelni a szöveghez. Ezt ugyanis szinte képtelenség írásban kellő realitással visszaadni!

Közben jobbról furcsa, morgó-nyöszörgő hang hallatszott, ezért egy pillanatra kidugtam a fejem a bódé takarásából. Hótündérke továbbra is tőlünk vagy tíz méterre ácsorgott, de a zajt nem ő okozta, hanem a BKV szürke színű hósepró tehermozdonya. Ugyanis a velünk szemközti villamossíneket annyira ellepte a hó, hogy a villamosok nem tudtak közlekedni, logikusan a mozdony is kijött, hogy ennek az áldatlan állapotnak záros határidőn belül véget vessen.

De még nem csinált semmit, csak várt a lámpánál, forgó, de felhúzott seprűkkel, a prolik persze nem láthatták a bódé miatt, így tovább iszogatták a feleseket, ill. az "empéháromról" igazi akadémikusi szinten értekeztek.. :-))

A lámpa közben váltott, mozdonyunk pedig - ahogyan az várható volt - nekilódult. Seprűk le, majd hajrá, öröm volt nézni ahogy életem megkeserítőjét, ezt a tetves-mocskos havat szarrá vágta és lecsapdosta a sínekről. Rögtön a nyomában már jött is egy villamos, tele utasokkal.

Prolijaink természetesen most sem hazudtolták meg magukat, a hóseprőmozdony látványa felkorbácsolta rejtett kommunikációs ösztöneiket, és csúnyán maguk mögött hagyva irodalmunk nagy egyéniségeit, híres elbeszélőket, az alábbi irodalmi Nobel-díj várományos diszkussziót bonyolították le, csak úgy egymás között, hogy mindenki jól hallhassa, nagyjából harmincméteres körzetben:
-"Jéé háá ennyire esik a hó hogy még a vasút is kijött takarítani!" így az egyik.
-"Né máá hogy hányja!" kontrázott a másik.
-"Akkó dobjunk be még egyet!" És már szedte is előfele a soron következő "rakétát".

A fenti mondatokat körüllengő tömény, ócska szeszbűz, majd a tőlem kábé 30 centire kirepülő cigarettacsikk nem éppen felemelő hatású összhangja végül arra késztetett, hogy - összekötve a kellemest a hasznossal - csatlakozzak Hótündérkéhez a megálló másik felénél. Kellemes, mert Hótündérkét nézni sokkal felemelőbb tevékenység, mint büdös bugris bunkók piaszagú pofázását hallgatni napestig. Hasznos, mert úgy éreztem, még öt perc ezek között a két lábon járó egysejtűek között, és én is lehullok az ő szintjükre szellemileg, amit pedig nem szerepelt életcéljaim között ezidáig.

Majd kisvártatva jött a busz, és volt időm azon filozofálgatni, hogy vajon mitől lesznek egyes polgártársaink ennyire primitívek és debilek? Nem tűntek betegség által fogyatékosnak, romák sem voltak, tehát csak egyetlen kézenfekvő magyarázatot fogadhatunk el, ami a beszédstílusukból is valószínűsíthető.

Konkrétan azt hogy ezek vidékről idejött, a falusi életet már nyűgnek érző, ott is csak a nép legalját képező tirpákok voltak, akiket ideett a fene közénk, Nagyfaluba. A suk-sükölő, primitív hanglejtésű beszédük (nem tájszólás!! hanem primitív hanglejtés), a hiányos szókincs, a rosszul megfogalmazott mondatok erre utalnak, nem különben a ruházatuk is. Ami nem koszos volt, nem mocskos volt, hanem tiszta ugyan, de szedettvedett, stílustalan, igénytelen. Tehát ami úgy összességében jellemző szokott lenni a világban helyüket nem találó, már nem vidéki de még nem pesti, buta és igénytelen emberekre.

Ha belegondolunk, ezek a figurák azok, akik állandó, biztos megrendelést jelentenek a kommersz szesziparnak, a kínaipiaci árusnak, a T*szkónak, az olcsó és rossz minőségű közszükségleti cikkek gyártóinak. És persze többnyire ők azok akik napi rendszerességgel akár kora délelőtt, dologidőben, már olyan szinten be vannak baszva, hogy rossz rájuk nézni..
Ők azok, akik ha pénzhez jutnak, azonnal értelmetlen, ámde költséges baromságokat, üveggyöngyöket vesznek: Plazmatévét, házimozit, "empéhármat", trendi mobilt, egyszóval mindenféle csillogó-villogó bigyót, amivel felvághatnak a többi hasonló sudribunkó előtt. Mindenki másnak ez a sok vacak már régen lejárt lemez, ők pedig bőszen kajolják a sok szemetet, miközben ostoba gőggel nézik le a faluban maradt atyafiságukat.. Közben természetesen "pestinek" mondják és tartják magukat, pedig ha meggebednek, akkor sem lesznek igazi pestiek. Ahhoz ugyanis némi jellem és intelligencia is tartozik, az "ős-pesti" általában értelmes, segítőkész, szereti városát és vigyáz is rá (nem szemetel, nem rombol, stb..), és persze nem néz le senkit, aki a Nagyfalun kívül él.
De ezek a bazári majmok soha, de soha nem lesznek, nem is lehetnek olyanok, mint az igazi Bp. őslakosok!

Ennek igen sokféle oka van, csak egy párat megemlítenék közülük, ami a lumpenproletariátus sajátossága:

Ők azok, akik könyvet csak akkor vesznek a kezükbe, ha le kell ütni a konyhaasztalon korzózó kövér pókot, ők azok akik lehetőleg egész nap a TV-t bámulják, és társadalmi kapcsolataikhoz (van nekik ilyen egyáltalán?) a viselkedésmintákat a szánalmas szappanoperákból másolják, illetve ezekre improvizálnak.

Ők azok, akik az ismeretterjesztő tv-csatornákon (azok is szart érnek egyébként) is csak a balhés, szexközeli, vagy morbid műsorokat nézik. Természetesen a fenti esetekben sem tudományos jellegű érdeklődés motiválja őket...

És végül, de nem utolsósorban ők azok a "választó és választható" magyar állampolgárok, akiknek a szavazatát ígéretekkel, párezer Ft-tal, vagy sörrel-virslivel simán meg lehet vásárolni. Vagy éppen saját butaságuk ékes bizonyítékaként behúzzák az X-et ama bizonyos pártok jelöltjeire, akik már évtizedek óta züllesztik és rombolják nyomorult kishazánkat..

És eme szégyenteljes művelet után még büszkék is önmagukra, hogy ők mekkora nagy "öntudatos választópolgárok"!

Magyarország, én (ilyenkor) így utállak!
:-((((((((

 

A Bűztanárnő.

 
Tegnap ismét szörnyű élményben volt részem, ugyanis érzékeny szaglószervem ellen indítottak frontális támadást..... :-(((

Szóval a tegnapi napon, kora délután egy kültelki BKV-buszra szerettem volna felszállni a végállomásán, így nagyban csörtetek végig az odavezető utcán, amikor is megcsapta az orromat az a tipikus "tirpákszag". Ez az univerzális gyűjtőnév kiválóan összefoglal olyan különféle bűzöket, melyet igénytelen (de nem csöves!!) humanoidok szoktak árasztani maguk körül. Ennek a szagnak forrása igen gyakran valami nagyon olcsó, kommersz illatosítószer-szar, melyet a Tesóban szoktak árleszállításon forgalmazni főként, és a sok büdös birka megveszi, mert "ócsó és akkcijós!"
Gratula....
Miután a szag egyre erősbödött, elkezdtem gyorsabban haladni, közben a kabátujjamon keresztül vettem a levegőt... rövidesen sikerült is megpillantani a bűz forrását, egy 45 év körüli, látszólag normálisan, de kissé ódivatúan öltözködött, vénlány-tanárnő kinézetű egyén formájában, akit nagy ívben kikerültem, és mit tesz Isten? Amint elébe kerültem, megszűnt a bűz! Egyértelműen ő árasztotta.... :-((
Most már több oxigén birtokában, és valamelyest jobb életkedvvel mászok tovább a buszvégállomáshoz, és bizony amilyen peches vagyok, éppen az orrom előtt távozik a busz... Jobb híján, várom a másikat, pár perc múlva be is áll a következő, felszállok, leülök elöl.
Ekkor legnagyobb rémületemre észreveszem, hogy a "bűztanárnő" is megérkezett időközben, és nagyon méregeti a járművet... de még nem száll fel!
Ilyenkor még a hitetlen is vallásossá változik, én is könyörgök az égiekhez, hogy ne szálljon fel ez a két lábon járó bűzcsótány, de persze nincs szerencsém: felszáll.
És leül mögém!!

A következő pillanatban szétterül az iszonyat ócska, nehéz pacsuli szaga, és mivel féltem a félórája bevett ebédemet, felpattanok a jó kis helyemről, és hátramegyek a busz végébe.
De a bűz beterít mindent, oda is elgyűrűzik a szag, látványosan, akarom mondani szaglányosan bemutatva a fizika azon törvényszerűségét, miszerint a gázmolekulák rendezetlenül mozognak, és zárt térben ezen mozgás közepette mindenhová eljutnak...
Oldal és tetőablaknyitás a következő műsorszám, mely tekintettel az esős, hűvös időjárásra, erősen ellenjavalt, de hát az álló buszba behányni sem éppen egy elegáns cselekedet... de ez sem sokat segít, mivel nincs huzat még.
Ekkor jön a már bevált csodafegyver, mely nem egyszer és nem kétszer megmentett már az efféle aljas gáztámadás ellen: a bőrkabát!
Mint egy jól kiképzett első világháborús katona, az orromra-számra helyezem a bőrkabát ujját, és így máris kirekeszthetem a nem kívánt bűzmolekulákat szaglószerveim környékéről!

És innentől már jó és szép minden: A fülemben szól a zene, a büdösség megszűnt, belemélyedek a dal élvezetébe miközben mondogatom magamban : "A lélegzés az életem, hát abbahagyni nem merem" kezdetű, független létigazságot....

De mint kiváló megfigyelő, azt is kifigyelem, hogy kinyílik a sofőrfülke ajtaja, és a vezető bácsi valahogy olyan nagyon néz engem.. és a kevés többi utas is hátranéz.. és valamit mond a sofér, de nem hallom a zenétől... és ekkor esik le, hogy ezek valszeg azt hiszik, hogy szipuzó vagyok, és a kabátujjban hígítós zacsi van....
No de emberek? Ki látott már jól öltözött, kulturált kinézetű szipust? Mert én még nem láttam ilyent, de avval tisztában vagyok, hogy az istenadta népnek nem erőssége a logika, induljunk csak ki a választásokból ugye.. :-((

De hát éppen itt az ideje megtudakolni mi is a helyzet, tehát kiveszem a fülemből a mjúzikot, és barátságos vigyorral bámulok a sofőrre, azzal a tipikus "Mi van veled tesó?" tekintettel!

"Vérzik az orrod, vagy mi a gond? Segíthetek valamit?"
így nekem a sofőrbácsi...

Mondom erre, az orrommal semmi gond nincs azonkívül, hogy valami rohadt büdös igénytelen szag van, azért mentem hátra, de itt is érezni..

"Behányt valaki"?

Nem tudom, válaszolom, de ez a szag csak pár perce van itt, de nem hányás, szerintem valamelyik kedves utastárs okozhatja...
(Bűztanárnő lapít, kussol..)

De köszi, nem tudsz segíteni, majd a huzat kiviszi úgyis... folytatom, mire sofőrbácsi vállat von, visszazárkózik, és elindítja a buszt.. végre!
A huzat valóban kitolta a bűz egy részét, de persze volt utánpótlás rendesen: Bűzölgött a vén Ká, és ha kicsit lassabban ment a busz, jött a szag.. és persze a csótány nem szállt le nálamnál előbb, így nem állt módomban bezörögni a sofőrhöz, és közölni vele hogy mi is volt ez az egész.. és hogy nem vagyok bolond (annyira..), csak nem bírom elviselni az ócska, nehéz szagokat!
De jó volt végül leszállni, nagyokat lélegezni a kipufogófüstös, üde pesti levegőből, kész megkönnyebbülést jelentett!

No igen. Régebben kissé hülyének néztem azokat, akik alacsony keresetük ellenére mindenáron fenntartanak valami ócska roncs, vagy éppen ratyi, de könnyen hozzáférhető autót (Szutyuki). Most már értem, és megértem miért tették-teszik ezt, és totálisan egyetértek ezekkel az emberekkel!
Ami van a mai budapesti (és gondolom vidéken is) tömegközlekedésben, azt egészen egyszerűen ép ésszel képtelenség hosszú távon elviselni!

És akkor megy a nagy barom pofázás tévében-rádióban, hogy csökkenteni kell az egyéni, és növelni a tömegközlekedés részarányát a városi közlekedésben!
És persze kik szajkózzák ezt? Az Audi A8-asból és egyéb szolgálati kocsikból kiszállogató, fullmilliomos politikai agyamentek, meg a megrögzött BKV-fanok, akiknek minden buszvezető és ellenőr puszipajtásuk!
Na persze, így könnyű pofázni, de aki mindennap kénytelen tömegközlekedni, ennyi mocskos büdös állat között, az valahogy nem igazán tudja az efféle jófejnek tűnő, de valójában ostoba és elmebeteg kinyilatkoztatásokat kellő türelemmel és átéléssel tolerálni!

Mert a más f*szával verni a csalánt nem nehéz dolog, de tessék már belátni végre, hogy ez így ebben a formában már nem mehet sokáig! Állítólag egy európai ország vagyunk, de nekem néha nem úgy tűnik, és nem csak közlekedésileg... :-((

De az a legborzasztóbb, hogy az emberek nagyrésze ennyire igénytelen, és sz*rik az egészre. Ha elég sokan felemelnék a hangjukat, el lehetne takarítani a járművekről a tetves, TBC-s hajléktalanokat, a koszos büdös ruhában csapatostul felszálló melósokat, meg a Bűztanárnőt és társait is!

De mindenki sz*rik az egészre, és azt gondolja, hogy ez nem az ő problémája. Pedig dehogynem, ez a MI problémánk, az egész országé! Ez a kis pitiáner bűzeset is. És ha ez így folytatódik tovább, csak rosszabb és rosszabb lesz a helyzet, mert senki nem vállalja fel a véleményét... mert a butaság és a beletörődés mára már nemzeti sport lett....

Valamikor ez nem így működött,a magamfajta békétlenkedő hülye meg csak nosztalgiázhat a régi, szép Budapest után.. :-((

Fasz kivan, már elnézést...........
2007.02.16. 17:44

Hawaii közel van..

Még egy ekkora marhaságot! :-))))))))))))))

Ma eszembejutott valamiért, hogy pár nappal ezelőtt azt álmodtam, hogy állok a Kőbánya-Kispesti metrómegálló peronján, és ott egy marha nagy hirdetés, hogy a holnapi naptól kezdődően a BKV közvetlen metrójáratot indít Hawaii-ra!!!!
:-))))
Nézem, olvasom, és elhatároztam, hogy akkor másnap viszek magammal fürdőgatyót, és leugrok egyet csobbanni a tengerbe... egy vonaljegy áráért ez igazán jó biznisz!
Annyira hihetőnek tűnt a dolog, aztán amikor felébredtem, rá kellett jönnöm hogy belelóg a kezem a bilibe.. :-))))))

Hát szép. Határozottan emlékszem, hogy előző este nem fogyasztottam semmiféle szeszesitalt, úgyhogy nem tudom honnét jött ez a képtelen ötlet, ami technikailag is egészen érdekes nehézségekbe ütközne, pláne a 90km / h-s maximális sebességű metrókocsikkal... :-)))

No igen, a BKV: 3 másodperc alatt a föld körül!
:-))
erről híresek....
2007.01.23. 18:16

Egy elkúrt szilveszter.

Megvolt a dec. 31.-én szokásos hepaj, miután megint el lett qúrva a szervezés, semmiféle buliba nem jutottam el,így bementem a városba banzájkodni.. Hát egy nagy tré volt az egész, az utcákon egy csomó nagyon részeg balfék, meg a rengeteg petárdaárus "svéd" kisebbség... Aztán úgy 10 óra körül az Oktogonon már úgy-ahogy volt némi élet, beálltam én is tűzijátékozni :), utána megnéztem a Kozmix fellépését.. hááát, valamikor nagyon szerettem őket, de ma már éppen semmit sem ér amit csinálnak, olcsó megélhetési diszkózenész lett a rave egykori hazai királyaiból.. :(.. No igen. Pénz beszél, kutya ugat, és most erre a szutyok "lakossági technóra" van igény, ezt kell játszani.. No comment.Gondolkoztam azon, hogy hazamegyek, mégis mit keressek a város közepén, tök egyedül, egy szatyor tűzijátékkal, színjózanon? Egyszer csak felhívott egy régi cimborám, hogy menjek át hozzájuk a Vörösmarty térre, át is mentem, úgy háromnegyed 12 felé. Na ott már volt élet rendesen, nagyon nehezen találtam meg a cimbit és a barátnőjét, rettenetes részegek voltak, a srác legalábbis nagyon, de azért menni és pirózni még tudott.. :) Onnantól már egészen jól éreztem magam, nem is baj, hogy nem mentem haza végül.. elmentünk kajálni, és aztán nagy nehezen megtaláltuk az éjszakai buszt. Go home.. :)
A buszon persze tömegnyomor, aztán fölszállt egy s*ggrészeg srác a barátnőjével. Olyan szinten részeg volt a manus, hogy a csaj húzta fel a buszra, aztán ahogy leült, lekókadt a feje, és odarókázott a padlóra. (meg a cipőjére is, persze..) Szerencsétlen kiscsajt komolyan sajnáltam, adtam neki egy nejlonzacsit, hogy abba hányassa azt a majmot, de akkor már késő volt, az egész Vuk-család körülnézett a jármű padlóján... Tényleg, ha kutyát csak vonaljeggyel lehet szállítani a békávén, akkor rókára mi az előírás?? :-) :-)
Haverék már előbb leszálltak, a kiscsaj meg letámogatta pár megállóval később a baromarcút... szegény lány, aligha ezt érdemli.. :(
Persze hülye vagyok én is, hogy egy ilyen hétköznapi dolgon kiakadok, de nagyon helyes volt a csaj, kimondottan tetszett, és nem értem hogy mi visz rá egy ennyire csinos lányt, hogy egy valszeg rendszeresen alkoholizáló kis gyökér barátnője legyen? Ez számomra rejtély. Eleve személy szerint nem volna pofám a barátnőm jelenlétében így beb*szni, meg úgy egyáltalán, szégyen ha valakinek annyi önkontrollja nincs, hogy képtelen megállni az ivásban, és magatehetetlenre részegedik.. Soha, egyik barátnőmnek sem kellett mentőorvost játszania mellettem, mert rühelltem volna így lerészegedni a kedvesem társaságában..
De, persze, biztosan ismét én vagyok a hülye, és a srác részegsége egy teljesen normális mindennapos folyamat lehet, csak a magamfajta maradi amatőr képtelen átérezni a részegen hányáés szépségeit...
Na, erről ennyit. BUÉK mindenkinek, aki olvassa a kis idióta eszmefuttatásaimat, majd lesz jobb is, remélem!
2007.01.02. 18:59

Tébécé.

És persze folyt. köv, egy újabb BKV sztori, de ez úgy általános, ahogy van...


Valaki mondja meg nekem, miért ennyire birkák és pótcselekvésesek az emberek? Jó, én sem vagyok tökéletes (csak majdnem.. :-)) ), no de ami sok, az sok!
És nem lelem a magyarázatot!

Ülök egy tetszés szerinti tömegközbűzölgési járművön, és unalmamban belemélyedek aljas és perverz gondolataimba.. Éppen ott tartok, hogy a gyönyörű, világtól elzárt és hangszigetelt kertemben letámadom a nemlétező csini kis barátnőmet, aki nem túlzottan tiltakozik eme erkölcstelen szatírmunka ellen,holott az összes még létező szüzessége súlyos fenyegetésnek van kitéve... Már ügyeskedem is lefelé a szexis, szűk ruháját, és hatalmas smárolások közepette tárgyilagosan is elkezdem őt molesztálni, amikor is ezen pajzán gondolataimat megszakítja egy nem túl gusztusos hang, melyet az egyik kedves utastárs okoz, és a leginkább vízvezetékcsövek hibás működésére emlékeztető, szivornyázó audioeffektus mélyen áthatol gondolataim malacságokban bővelkedő bűvkörén!

"Böhhöööböhhööököhhökhrrrrszssszzböhhhöböhhöööööö" hangzik fel a tébécés jellegű köhögés, mely már eleve nem sok jót ígér, legnagyobb előnye mégis az, hogy egyszer majd csak abbahagyja..

De ilyenkor - vajon miért is? -még ezen a tébécés állaton kívül rákezd köhögni pár hasonlóan gusztustalan, tüdöbeteg organizmus, akik mindezidáig ugyan csendben voltak.
De most ők is elkezdik, hurutolnak teljes egyetértésben és összhangban egy ízeset, majd ismét csönd lesz.

Pár perc múlva megint harákolni kezd valamelyik gusztustalanság, és persze neki is azonnal lesznek követői: 3-4 emberszabású kórusban lihegi a jármű légterébe az összes mozgósítható bacilusait!

Nagyon szépen kérem, ha valaki tudja miért érzi szükségét bárki is, hogyha másvalaki köhög akkor ő is rákezdjen, akkor ezt az információt ossza meg velem is. Ugyanis nem szeretnék hülyén meghalni!

Régen, a nagy büdös komenista rendszerben sok nyilvános helyre jó feltűnően kiírták, hogy "Zsebkendőbe köhögj, tüsszents!" Ugye milyen undorító komcsi népnevelő maszlag ez? Biztos valami leninista háttérbefolyásolást tartalmaz, azért is kellett ezeket a plakátokat száműzni az idők folyamán?

Vagy pedig azért, mert kellett a hirdetőhely a Zunlihtnak, meg a többi ránk szabadított csodaszernek? Engels- Henkels... :-)))

Vagy csak azért vették le ezeket a kis apró népnevelő izéket, hogy legyünk még birkábbak, még bunkóbbak, sz*rjunk az embertársaink fejére, és még fertőzzük is össze őket jól, ha tetszik nekik ha nem?

Vagy csak már megint bevettem a rosszindulatot elősegítő gyócceremet, és ezért vagyok ekkora paranoid szemétláda?

nem tudom, ne is kérdezzétek, biztosan hülye vagyok, hogy ilyesmikből ügyet csinálok...szégyellem is a pofám rendesen, de nincs mit tenni. Megváltozni már nem fogok. És kórusban hurutolni másokkal sem.
ámen
2007.02.16. 17:45

Szeretsz, vagy nem szeretsz?
(bunkónak lenni nem élmény, hanem csak egy állapot)

Ülök a villamoson, és süt az ábrázatomról az utálat a "kedves utastársak" irányába. Ez nem véletlen, sose szerettem az idegenek közelségét, hát még így, kényszerből összezárva egy csomó büdös, igénytelen figurával..
Ülök elterpeszkedve a helyemen, rálátok az egész kocsi belsejére, csillog a nemrég felújított Tátra, hatalmas fény odabent.. jól látok mindent és mindenkit, de a gőgös lenézés továbbra sem távozik egész megjelenésemről, és ez sem véletlen.
Hiába Buda, hiába 'elit' környék, csupa kopott ruhás, igénytelen-stílustalan ember néz vissza közönyös tekintettel, ahogyan szépen, egyenként végigméregetek mindenkit.. Mintha a napjainkat átható nyomor és igénytelenség mindenkiben gyökeret vert volna, még így szombat estefelé is, csak egy legény van talpon a vidéken :-))..
Igen, egyvalaki van csak a kocsiban, aki mintha a 90-es évek egyik olasz férfidivatlapjának életre kelt illusztrációja lenne, és ez az egy legény továbbra is főhercegi pozíciójából szemléli az őt körülvevő pórnépet..
Villamosvezetőnk közel sem piskóta, időnként alávág a lovaknak, a csehszlovák csodajármű felvinnyog és mind a nyolc kerék megkapja a magáét a kocsinként több mint kétszázötven lóerőből. Nekem tetszik a műsor, bár az én verdám ennél sokkal jobban megy, de most ez mit számít? A pórnép viszont időnként riadtan kapaszkodik minden elérhető jól rögzített tereptárgyba.
Jókat nevetek magamban a kis balgákon, aki nem kapaszkodik megfelelően a BKV egyes járatain az magára vessen, megmondta ezt már a Belga is - úgy kell nektek! :DDD

A szemközti üléseken egy fiatal lány, és egy korabeli srác ül. A lány csinos, helyes, szolidan öltözött, bár egy kicsit furcsa. A srác.. hát ő egy merő szánalom: kicsit elhízott, félhosszú haj, lányos kinézet, igénytelen kommersz ruházat. Beszélgetnek.
Nem tudom megállapítani, hogy a srác kije lehet a lánynak, éppúgy lehet a pasija, mint rokon vagy barát. Nem lényeges, úgyis én vagyok az erősebb, elkezdem fixírozni a lányt, nem nagyon zavartatja magát... Azt kell hogy mondjam, helyes kis darab. Semmi extra, csak úgy csinos és bizalomgerjesztő ahogy van, szívesen berángatnám valami négyszemközti hangszigetelt helyiségbe, de itt a villamoson ennek lehetősége felettébb valószínűtlen.. sajnos.
Nézem a lányt, és közben egyre kevesebben vannak már a kocsiban, a Moszkva tér környékén a lány és a nyominger fiatalúr is leszáll, gondolok még ezt-azt a mai nők igénytelenségéről, és bosszankodok egy kicsit azon, hogy egy ilyen kis cukorfalatka vajon mégis mi vonzót találhat egy lumpen kinézetű, punnyadt kis fószerban?

De máris itt a következő, és egyben főattrakciót jelentő műsorszám!

A megállóban elsőként egy hajléktalan-forma idősebb ember kapaszkodik fel nehézkesen a villamos lépcsőjén, két alumínium mankóval van az öreg, és nagyban káromkodik. Nem segítek neki: Fáj a térdem, megerőltettem valahogy, és a nagyképű gizda mivoltommal sem összeegyeztethető a csövesekkel való jótékonykodás.. Felszáll utána még egy ötéves forma kislány, és vele valaki, akiről nem tudom eldönteni hogy fiú-e vagy lány, de valszeg valamelyik szülője lehet a kislánynak.
Őt nevezzük a továbbiakban "Élőlény"-nek! :-))

Élőlény és a kislány pont mellém ülnek le, az öreg mankós pedig szemközt. Az öreg káromkodik, de nem sokat értek belőle, csak a trágár szavakat. A villamos még áll a tilos jelzésnél, élőlény felugrik és leszáll, valamit keresgél a megállóban. Ekkor kiveszem az öreg motyogásából, hogy elhagyott valamit. Még mindig állunk, megunom a bénázást, odalépek az öreghez..
- Mi van itt uram, elhagyott valamit?
Kijelenti, hogy az egyik mankóról felszállás közben lehullott a gumivég, azt kéne megtalálni. Ekkor látom, hogy ez nem hajléktalan, hanem egy kopottan de rendesen öltözött öregember. És minden bizonnyal nagypapája az ötévesforma kislánynak.
Megsajnálom a tatát, leugrok a megállóba én is, és nyomozói alapossággal átnézem az első ajtó környékét, de semmi. Az a gumi vagy a sínek közé gurult, vagy már korábban leesett, ezt közlöm is az öregúrral, megköszöni a segítséget.
- Igazán nincs mit! Mondom, és visszaülök a helyemre, villamos közben elindul.

Kislány viszont nem bír megmaradni a helyén, izgő-mozgó sajtkukacra hasonlít inkább, mint jólnevelt gyerekre. Felmászik az ülésre, húzkodja és lökdösi Élőlényt, aki hirtelen ráförmed, gusztustalanul bunkó, igazi vadparaszt hangon!
-Kidobjalak az ablakon? Üljél le és csönd!!!

A hangja alapján Élőlény tehát egy nő, bár kinézete ezt a megállapítást nem igazán indokolja. De ez a hangsúly, ez a stílus, főleg a saját gyerekével szemben, fenemód visszataszító. Innentől kezdve szemmel tartom őket.

Száguld a tuja, kislány tovább attrakciózik. Nem szeretem különösebben a gyerekeket, irritál a viselkedésük, de ez a kislány... ez nem olyan mint a többi. Csendes bohóc, nem óbégat, nem harsogja tele a kocsit. Csak mászkál ide-oda, virgonckodik, és cibálja Élőlényt, aki ismét rászól, a már ismert erőszakos primitív bunkó hanghordozásában:
-Kapsz egy rohadt nagy pofont, ha nem ülsz le végre, a franc essen beléd!

Nos itt jött el az a pillanat amikor elhatároztam, hogy a következő ilyen szövegnél jól fejlett fizikai erőm segítségével fogom Élőlény ocsmonda fejét belebaszni az ablaküvegbe úgy, hogy az üveg is kitörik. És elkezdtem lazán félrefordulva, azzal az igazi gonosz pszichopata tekintettel bámulni Élőlény undorító arcberendezését. Eddig ebből a TU-féle nézésből mindenki értett, aki meg nem, az megsérült.. :-)))

Élőlény arcára ekkor kiült a buta, primitív ember látható ijedelme, megérezte hogy itt kurvára nincs rendjén valami, de a degenerált nyomorult génhulladék félreértette a kiváltó okot, azt feltételezte hogy a kislány ugrálása idegesít.

-Kislányom üljél már le a francba, vigyázz a bácsira, mit ugrálsz folyton?  jött a következő bunkó hangon előadott instrukció, melynek hallatán remek ötletem támadt...

És a kislány, mintha megérezte volna, hogy nem hiába produkciózott egész idő alatt, egy pillanatra felém fordult. Nem fél ő a "bácsitól".. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a kegyetlen gyilkos pofámat egy pillanatra átjárja egy sunyi, laza vigyor, "csináld csak te kis piszok, én veled vagyok!" üzenettel.

Ez a kis komisz leányzó pedig azonnal visszavigyorgott rám, és rögtön tudta mit kell tennie: Azonnal nekiugrott Élőlénynek, bele a nyakába, és elkezdte puszilgatni, engem pedig rázott a visszafojtott röhögés, mert Élőlény felfogván végre a tényállást, rájött hogy neki itt most nem osztottak lapot.. Ráadásul az ott lézengő többi utas is már minket hesszelt, így kénytelen volt befejezni a szadista verbális megnyilvánulásait, és kényszeredetten bár de tűrte, hogy a kis pimasz szemétláda csajos a nyakába másszon és összepuszilgassa! (amit persze ez a mocskos debil nő egyáltalán nem érdemelt meg).

Amikor tudatosult bennem az elmúlt pár pillanat története, akkor kezdtem el igazán szarul érezni magamat. Velem sose beszéltek így gyerekkoromban, bár próbáltak minden létező módon rávenni arra, hogy "jól nevelt kisfiú" legyek, de ez sosem sikerült a t. családomnak. Itt meg ez a mocskosul bunkó, kretén falusi tahó nő pedig úgy beszélt a saját gyerekével, mint a kapcaronggyal... :-((( Kedvem lett volna Élőlényt lerángatni az ülésről, a villamost megállítani, Élőlény nyakát a sínre lerögzíteni, majd teljesárammal áthajtani rajta, hadd szeletelődjön fel a primitív fajtája...

És bár mint mondottam, nem szeretem túlzottan a gyerekeket, ezt a kislányt elfogadtam volna, mint lányomat.. Ne kérdezze senki hogy miért, ezt nem tudom épeszű módon elmagyarázni.. Az a helyes kis pofikája, a pimaszsága.. és ahogy azzal az önzetlen szeretettel közelített a mocsok bunkó anyjához, akinek valszeg csak púp a hátán, a szövegéből kiindulva.. Szegényke valszeg állandóan ebben a bánásmódban részesül (hozzáteszem, nem voltak cigányok!!), ha lenne gyerekem, bevállalnám mint második családtagot. Kis piszok, láttam rajta hogy azért mutatványozik hogy foglalkozzanak vele, ez a redvás tahó nő meg még ordít vele, és elmondja mindennek? Hát a telibebaszott zsiráf cigány kurva édesanyját az ilyennek!!!! Rohadt patkánykurva, minek csinál gyereket, ha gyűlöli a saját leszármazottját???

Mindenesetre ahogy ez a kislány rám nézett, és ahogy visszavigyorgott, ezt egy darabig nem felejtem el. Kegyetlen pali létemre ez az ostobának tűnő sztori kissé szívenbaszott, nem tudom hová tenni a dolgot.. A következő Élőlény-kategóriás kretént félő, hogy agyon fogom verni hasonló szituban, csak sajnos annyit kapok egy ilyen patkányért, mint egy rendes emberért... :-((((

A történetnek nincs még vége, Élőlényék a végállomásig utaztak. Én is. A mankós öreg tatát megkérdeztem, hogy segítsek-e neki leszálláskor, ő megköszönte a felajánlást, de megoldja egyedül is.. csak a mankó végéről a gumit hiányolta nagyon..
Még pár szót beszéltünk az öreggel a megálló peronján, erre szabályosan kiesik az ajtón Élőlény, és éktelenül óbégat:

-Hát nem lelökött ez a nem normális a lépcsőn???!!

(a kislány hátulról kissé megtaszajtotta Kedves Édesanyukáját..) :-)))

Gyorsan elköszöntem az öregtől és félrevonultam a "Morzsi" másik oldalára, mert nehezen bírtam a fel-feltörő fuldokló röhögéssel... :-DDD

Élőlény! Veled jobb ha nem találkozok soha többet, és ez csak neked lesz jó.. egy alapos leamortizálásra továbbra is elő vagy nálam jegyezve, rúgások és pofonok által.
Utálom a bunkókat. Pláne aki a saját gyerekével bánik így..
Mennyi sokan lehetnek még ezek a degeneráltak? :-(((

itt a vége, fuss el véle!

2010.01.24.