HTML

Kávéház a két megszállott Agyzsibbasztóhoz

Közkívánatra! Régebben készült, és újabb keletű írásaim egy részét szeretném a Tisztelt Olvasóimmal megismertetni, szeretettel várok minden régi és új érdeklődőt!

Friss topikok

Linkblog

IQ bajnokság, hazai pályán

2010.02.09. 16:03 Time Unlimited



Vége a Sündixbulinak, ideje hazamenni. Pontosabban irány P. őrnagy "irodája", ahová sikeresen megérkezünk rövidesen, dacára a szakadó hóesésnek, az iszonyatos méretű hótorlaszoknak.. persze az utakat még sehol sem takarítják, mondván aki szombat kora hajnalban csavarog, az meg is érdemli...

Az "államvédelem" tagjai még javában alusznak, mikor már igencsak dél körül jár az idő, felébredek, és rögtön három dolog ugrik be azonnal, az átmulatott éjszaka mellékhatásai ellenére:

1. Kéne inni egy sört. :-))
2. lottózni sem ártana, 1-kor zár minden, van még egy órám.
3. KAJAAAA!!!!! És a többieknek is kéne hozni valamit, mert ha felkelnek, ők is éhesek lesznek.

Hát jó, akkor uccu neki fakereszt, nem hazudtolom meg önmagamat: Kevesebb mint 10 perc alatt menetkész állapotban lépek ki az ajtón, ahol az a kellemetlen felismerés fogad, hogy még mindig esik az a nyavalyás hó!
De mit tehetek ellene? Sajnos semmit, így irány a közeli buszmegálló, ahová csúszkálva rendesen, kipörgő kerékkel beérkezik életem pillanatnyi megmentője, az Ikarus mintájú csoda, az úticél pedig nem más, mint Újpest-Központ. Ez van legközelebb, ahol emberi számítás szerint egy helyen elvégezhetem azt a három fontos tennivalót, amit elvégezni szándékoltam..

Vidáman szlalomozva bár, de haladunk, időnként kedvem lenne kitüntetést és pénzjutalmat osztani a sofőrnek, ahogyan azt a benga szörnyeteget hiba nélkül beviszi olyan utcákba is, ahová szívem szerint egy kispolszkival se szeretnék bemenni, az ordas helyhiány jóvoltából. Bár meglehetősen jól vezetek, de most mégsem cserélnék BKV-s barátunkkal, aki a vastag, dzsuvás hóval borított úton is igazi vérprofi módjára zavarja végig az öreg kohószökevényt, amely élemedett korához képest is meglepően jól teljesítí a nem kispályás követelményeket.

Egyszóval élvezem, hogy most hálistennek nem nekem kell vezetnem, és meg is érkezünk rövidesen, ahol az 1. számú "feszes harci feladat": A sör forrásának felderítése akció következik. Az akció eredményesnek bizonyul, egy üveg minőségi árpalé társaságában indulhat a következő megmérettetés, a lottózó lokalizálása és álcázott megközelítése után, a "hülyék adója" elnevezésű össznépi társasjátékban való részvétel.

Ez is sikeresen lezárul, és mivel a kajabeszerzést a P. őrnagyékhoz közeli kisboltban realizálnám inkább (dögöljenek meg a multik jelszóval) így tehát elindulok szépen a visszafelé közlekedő autóbusz megállójához. És itt kezdődik a szombat délelőtti agyhúgykő okozta idegroham... :-(((

A megálló természetesen takarítatlan, egy közeli boltos, feltehetően a saját forgalmát növelendő célzattal, bőszen lapátolja a havat, persze vajmi csekély eredménnyel. Erőfeszítései kissé hasztalannak tűnnek, mégis svédtorna-szerű alapossággal forgatja a lapátot a derék kalmár, bár ebből a munkásságból a buszmegálló közönsége aligha profitálhat számottevően...

A megállóban a szokásos kis bódé, vasszerkezetből és üvegtáblákból, a várakozók többsége be is húzódott oda a hóesés elkerülése végett, csak egyvalaki nem tette ezt. Egy csini, szőkésbarna hajú, "colos" csaj, norvég sapkában, dominacsizmában. Ez a csinibaba csak áll ott vidáman, mint az orosz népmesék Hótündérkéje, és bár lófarokba fogott szép hosszú haján megtapadt már legalább fél kiló hó, mégsem törődik ezzel. A sapka is egész jól védi a kis hóvirágszálat, tehát nem kell félteni, láthatóan megállná a helyét az Északi-sarkon is a kicsike! :-))

TU papa viszont finnyásabb, bosszantja a sármos férfiúi arcélét fagyás által terrorban tartó, folyton a nyakába hulló fehér nyomorultság, egyébként sem született jegesmedvének.. A drága bőrkabátnak sem tesz jót a ráfagyogató hólé és kosz, tehát a végső megoldást a bódé rendeltetésszerű használata jelentené.
És lőn.

De ekkor ér a nagy csalódás, a derült égből fejemre hulló Steinway hangversenyzongora: Rádöbbenek a kíméletlen, véres valóságra, hogy az ennivaló kis Hótündérke miért is nem húzódott be a bódéba.. Ő már tudott valamit, amit én még nem!!

A bódéban nagyjából hat személy tartózkodott, és előre bocsátanám, egyik sem volt roma származású. Mind "fehérek, azaz.. a "fehérember" szégyene, vagyis szakkifejezéssel élve: Lumpenprolik!

Ők ugyan nem zavartatták magukat miattam, csak én éreztem kellemetlenül magam a gizda minőségi ruházatom, meg a drága sör végett, aminek üvegét kínomban már majdnem összeroppantottam, a lumpenprolik között folyó épületes társalgást meghallván..

Közvetlen mögöttem két 45 év körüli csávó éppen a "rakéta" (csövesfeles, seggragacs, munkásfeles, stb..) néven közismert ocsmonda kommersz féldecis szeszesitalokat fogyasztotta serényen, már igencsak a sokadiknál tarthattak. A bódé padján ötvenévesnek saccolható nő, kissé hajléktalanforma, egyik cigit szívta a másik után. Végül pedig húsz-huszonöt éves forma lumpen párocska, igénytelenül öltözött manusz + rikítóan ízléstelen kínaipiacos szerkóba bújt lány képében megvalósulhatott az utóvéd fogalma is.

"- Ez ilyen empéhármas is meg rádió is meg minden.." így a csaj.
"- Há télleg ez kurvajó akkó ez egy ilyen rádió?" Ezt a csávó követte el.
"- Há ez egy empéhármas meg ilyen izé tudod me vannak rajta zenék.."

A csaj által előszedett mp3 pendrive-ot meglehetős örömmel vegyes érdeklődéssel forgatták, láthatóan egyiknek sem volt arról fogalma, mi is az az "empéhárom". Nem zavartatták magukat, a buta ember üveggyöngyök és más kacatok iránt érzett vonzódása jól definiálható volt mindkettőn, a primitív, tanulatlan ember beszédstílusát pedig tessék csak bátran hozzáképzelni a szöveghez. Ezt ugyanis szinte képtelenség írásban kellő realitással visszaadni!

Közben jobbról furcsa, morgó-nyöszörgő hang hallatszott, ezért egy pillanatra kidugtam a fejem a bódé takarásából. Hótündérke továbbra is tőlünk vagy tíz méterre ácsorgott, de a zajt nem ő okozta, hanem a BKV szürke színű hósepró tehermozdonya. Ugyanis a velünk szemközti villamossíneket annyira ellepte a hó, hogy a villamosok nem tudtak közlekedni, logikusan a mozdony is kijött, hogy ennek az áldatlan állapotnak záros határidőn belül véget vessen.

De még nem csinált semmit, csak várt a lámpánál, forgó, de felhúzott seprűkkel, a prolik persze nem láthatták a bódé miatt, így tovább iszogatták a feleseket, ill. az "empéháromról" igazi akadémikusi szinten értekeztek.. :-))

A lámpa közben váltott, mozdonyunk pedig - ahogyan az várható volt - nekilódult. Seprűk le, majd hajrá, öröm volt nézni ahogy életem megkeserítőjét, ezt a tetves-mocskos havat szarrá vágta és lecsapdosta a sínekről. Rögtön a nyomában már jött is egy villamos, tele utasokkal.

Prolijaink természetesen most sem hazudtolták meg magukat, a hóseprőmozdony látványa felkorbácsolta rejtett kommunikációs ösztöneiket, és csúnyán maguk mögött hagyva irodalmunk nagy egyéniségeit, híres elbeszélőket, az alábbi irodalmi Nobel-díj várományos diszkussziót bonyolították le, csak úgy egymás között, hogy mindenki jól hallhassa, nagyjából harmincméteres körzetben:
-"Jéé háá ennyire esik a hó hogy még a vasút is kijött takarítani!" így az egyik.
-"Né máá hogy hányja!" kontrázott a másik.
-"Akkó dobjunk be még egyet!" És már szedte is előfele a soron következő "rakétát".

A fenti mondatokat körüllengő tömény, ócska szeszbűz, majd a tőlem kábé 30 centire kirepülő cigarettacsikk nem éppen felemelő hatású összhangja végül arra késztetett, hogy - összekötve a kellemest a hasznossal - csatlakozzak Hótündérkéhez a megálló másik felénél. Kellemes, mert Hótündérkét nézni sokkal felemelőbb tevékenység, mint büdös bugris bunkók piaszagú pofázását hallgatni napestig. Hasznos, mert úgy éreztem, még öt perc ezek között a két lábon járó egysejtűek között, és én is lehullok az ő szintjükre szellemileg, amit pedig nem szerepelt életcéljaim között ezidáig.

Majd kisvártatva jött a busz, és volt időm azon filozofálgatni, hogy vajon mitől lesznek egyes polgártársaink ennyire primitívek és debilek? Nem tűntek betegség által fogyatékosnak, romák sem voltak, tehát csak egyetlen kézenfekvő magyarázatot fogadhatunk el, ami a beszédstílusukból is valószínűsíthető.

Konkrétan azt hogy ezek vidékről idejött, a falusi életet már nyűgnek érző, ott is csak a nép legalját képező tirpákok voltak, akiket ideett a fene közénk, Nagyfaluba. A suk-sükölő, primitív hanglejtésű beszédük (nem tájszólás!! hanem primitív hanglejtés), a hiányos szókincs, a rosszul megfogalmazott mondatok erre utalnak, nem különben a ruházatuk is. Ami nem koszos volt, nem mocskos volt, hanem tiszta ugyan, de szedettvedett, stílustalan, igénytelen. Tehát ami úgy összességében jellemző szokott lenni a világban helyüket nem találó, már nem vidéki de még nem pesti, buta és igénytelen emberekre.

Ha belegondolunk, ezek a figurák azok, akik állandó, biztos megrendelést jelentenek a kommersz szesziparnak, a kínaipiaci árusnak, a T*szkónak, az olcsó és rossz minőségű közszükségleti cikkek gyártóinak. És persze többnyire ők azok akik napi rendszerességgel akár kora délelőtt, dologidőben, már olyan szinten be vannak baszva, hogy rossz rájuk nézni..
Ők azok, akik ha pénzhez jutnak, azonnal értelmetlen, ámde költséges baromságokat, üveggyöngyöket vesznek: Plazmatévét, házimozit, "empéhármat", trendi mobilt, egyszóval mindenféle csillogó-villogó bigyót, amivel felvághatnak a többi hasonló sudribunkó előtt. Mindenki másnak ez a sok vacak már régen lejárt lemez, ők pedig bőszen kajolják a sok szemetet, miközben ostoba gőggel nézik le a faluban maradt atyafiságukat.. Közben természetesen "pestinek" mondják és tartják magukat, pedig ha meggebednek, akkor sem lesznek igazi pestiek. Ahhoz ugyanis némi jellem és intelligencia is tartozik, az "ős-pesti" általában értelmes, segítőkész, szereti városát és vigyáz is rá (nem szemetel, nem rombol, stb..), és persze nem néz le senkit, aki a Nagyfalun kívül él.
De ezek a bazári majmok soha, de soha nem lesznek, nem is lehetnek olyanok, mint az igazi Bp. őslakosok!

Ennek igen sokféle oka van, csak egy párat megemlítenék közülük, ami a lumpenproletariátus sajátossága:

Ők azok, akik könyvet csak akkor vesznek a kezükbe, ha le kell ütni a konyhaasztalon korzózó kövér pókot, ők azok akik lehetőleg egész nap a TV-t bámulják, és társadalmi kapcsolataikhoz (van nekik ilyen egyáltalán?) a viselkedésmintákat a szánalmas szappanoperákból másolják, illetve ezekre improvizálnak.

Ők azok, akik az ismeretterjesztő tv-csatornákon (azok is szart érnek egyébként) is csak a balhés, szexközeli, vagy morbid műsorokat nézik. Természetesen a fenti esetekben sem tudományos jellegű érdeklődés motiválja őket...

És végül, de nem utolsósorban ők azok a "választó és választható" magyar állampolgárok, akiknek a szavazatát ígéretekkel, párezer Ft-tal, vagy sörrel-virslivel simán meg lehet vásárolni. Vagy éppen saját butaságuk ékes bizonyítékaként behúzzák az X-et ama bizonyos pártok jelöltjeire, akik már évtizedek óta züllesztik és rombolják nyomorult kishazánkat..

És eme szégyenteljes művelet után még büszkék is önmagukra, hogy ők mekkora nagy "öntudatos választópolgárok"!

Magyarország, én (ilyenkor) így utállak!
:-((((((((

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://agyzsibbaszto.blog.hu/api/trackback/id/tr971742967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása