Kávéház a két megszállott Agyzsibbasztóhoz

Szeretsz, vagy nem szeretsz?
(bunkónak lenni nem élmény, hanem csak egy állapot)

Ülök a villamoson, és süt az ábrázatomról az utálat a "kedves utastársak" irányába. Ez nem véletlen, sose szerettem az idegenek közelségét, hát még így, kényszerből összezárva egy csomó büdös, igénytelen figurával..
Ülök elterpeszkedve a helyemen, rálátok az egész kocsi belsejére, csillog a nemrég felújított Tátra, hatalmas fény odabent.. jól látok mindent és mindenkit, de a gőgös lenézés továbbra sem távozik egész megjelenésemről, és ez sem véletlen.
Hiába Buda, hiába 'elit' környék, csupa kopott ruhás, igénytelen-stílustalan ember néz vissza közönyös tekintettel, ahogyan szépen, egyenként végigméregetek mindenkit.. Mintha a napjainkat átható nyomor és igénytelenség mindenkiben gyökeret vert volna, még így szombat estefelé is, csak egy legény van talpon a vidéken :-))..
Igen, egyvalaki van csak a kocsiban, aki mintha a 90-es évek egyik olasz férfidivatlapjának életre kelt illusztrációja lenne, és ez az egy legény továbbra is főhercegi pozíciójából szemléli az őt körülvevő pórnépet..
Villamosvezetőnk közel sem piskóta, időnként alávág a lovaknak, a csehszlovák csodajármű felvinnyog és mind a nyolc kerék megkapja a magáét a kocsinként több mint kétszázötven lóerőből. Nekem tetszik a műsor, bár az én verdám ennél sokkal jobban megy, de most ez mit számít? A pórnép viszont időnként riadtan kapaszkodik minden elérhető jól rögzített tereptárgyba.
Jókat nevetek magamban a kis balgákon, aki nem kapaszkodik megfelelően a BKV egyes járatain az magára vessen, megmondta ezt már a Belga is - úgy kell nektek! :DDD

A szemközti üléseken egy fiatal lány, és egy korabeli srác ül. A lány csinos, helyes, szolidan öltözött, bár egy kicsit furcsa. A srác.. hát ő egy merő szánalom: kicsit elhízott, félhosszú haj, lányos kinézet, igénytelen kommersz ruházat. Beszélgetnek.
Nem tudom megállapítani, hogy a srác kije lehet a lánynak, éppúgy lehet a pasija, mint rokon vagy barát. Nem lényeges, úgyis én vagyok az erősebb, elkezdem fixírozni a lányt, nem nagyon zavartatja magát... Azt kell hogy mondjam, helyes kis darab. Semmi extra, csak úgy csinos és bizalomgerjesztő ahogy van, szívesen berángatnám valami négyszemközti hangszigetelt helyiségbe, de itt a villamoson ennek lehetősége felettébb valószínűtlen.. sajnos.
Nézem a lányt, és közben egyre kevesebben vannak már a kocsiban, a Moszkva tér környékén a lány és a nyominger fiatalúr is leszáll, gondolok még ezt-azt a mai nők igénytelenségéről, és bosszankodok egy kicsit azon, hogy egy ilyen kis cukorfalatka vajon mégis mi vonzót találhat egy lumpen kinézetű, punnyadt kis fószerban?

De máris itt a következő, és egyben főattrakciót jelentő műsorszám!

A megállóban elsőként egy hajléktalan-forma idősebb ember kapaszkodik fel nehézkesen a villamos lépcsőjén, két alumínium mankóval van az öreg, és nagyban káromkodik. Nem segítek neki: Fáj a térdem, megerőltettem valahogy, és a nagyképű gizda mivoltommal sem összeegyeztethető a csövesekkel való jótékonykodás.. Felszáll utána még egy ötéves forma kislány, és vele valaki, akiről nem tudom eldönteni hogy fiú-e vagy lány, de valszeg valamelyik szülője lehet a kislánynak.
Őt nevezzük a továbbiakban "Élőlény"-nek! :-))

Élőlény és a kislány pont mellém ülnek le, az öreg mankós pedig szemközt. Az öreg káromkodik, de nem sokat értek belőle, csak a trágár szavakat. A villamos még áll a tilos jelzésnél, élőlény felugrik és leszáll, valamit keresgél a megállóban. Ekkor kiveszem az öreg motyogásából, hogy elhagyott valamit. Még mindig állunk, megunom a bénázást, odalépek az öreghez..
- Mi van itt uram, elhagyott valamit?
Kijelenti, hogy az egyik mankóról felszállás közben lehullott a gumivég, azt kéne megtalálni. Ekkor látom, hogy ez nem hajléktalan, hanem egy kopottan de rendesen öltözött öregember. És minden bizonnyal nagypapája az ötévesforma kislánynak.
Megsajnálom a tatát, leugrok a megállóba én is, és nyomozói alapossággal átnézem az első ajtó környékét, de semmi. Az a gumi vagy a sínek közé gurult, vagy már korábban leesett, ezt közlöm is az öregúrral, megköszöni a segítséget.
- Igazán nincs mit! Mondom, és visszaülök a helyemre, villamos közben elindul.

Kislány viszont nem bír megmaradni a helyén, izgő-mozgó sajtkukacra hasonlít inkább, mint jólnevelt gyerekre. Felmászik az ülésre, húzkodja és lökdösi Élőlényt, aki hirtelen ráförmed, gusztustalanul bunkó, igazi vadparaszt hangon!
-Kidobjalak az ablakon? Üljél le és csönd!!!

A hangja alapján Élőlény tehát egy nő, bár kinézete ezt a megállapítást nem igazán indokolja. De ez a hangsúly, ez a stílus, főleg a saját gyerekével szemben, fenemód visszataszító. Innentől kezdve szemmel tartom őket.

Száguld a tuja, kislány tovább attrakciózik. Nem szeretem különösebben a gyerekeket, irritál a viselkedésük, de ez a kislány... ez nem olyan mint a többi. Csendes bohóc, nem óbégat, nem harsogja tele a kocsit. Csak mászkál ide-oda, virgonckodik, és cibálja Élőlényt, aki ismét rászól, a már ismert erőszakos primitív bunkó hanghordozásában:
-Kapsz egy rohadt nagy pofont, ha nem ülsz le végre, a franc essen beléd!

Nos itt jött el az a pillanat amikor elhatároztam, hogy a következő ilyen szövegnél jól fejlett fizikai erőm segítségével fogom Élőlény ocsmonda fejét belebaszni az ablaküvegbe úgy, hogy az üveg is kitörik. És elkezdtem lazán félrefordulva, azzal az igazi gonosz pszichopata tekintettel bámulni Élőlény undorító arcberendezését. Eddig ebből a TU-féle nézésből mindenki értett, aki meg nem, az megsérült.. :-)))

Élőlény arcára ekkor kiült a buta, primitív ember látható ijedelme, megérezte hogy itt kurvára nincs rendjén valami, de a degenerált nyomorult génhulladék félreértette a kiváltó okot, azt feltételezte hogy a kislány ugrálása idegesít.

-Kislányom üljél már le a francba, vigyázz a bácsira, mit ugrálsz folyton?  jött a következő bunkó hangon előadott instrukció, melynek hallatán remek ötletem támadt...

És a kislány, mintha megérezte volna, hogy nem hiába produkciózott egész idő alatt, egy pillanatra felém fordult. Nem fél ő a "bácsitól".. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a kegyetlen gyilkos pofámat egy pillanatra átjárja egy sunyi, laza vigyor, "csináld csak te kis piszok, én veled vagyok!" üzenettel.

Ez a kis komisz leányzó pedig azonnal visszavigyorgott rám, és rögtön tudta mit kell tennie: Azonnal nekiugrott Élőlénynek, bele a nyakába, és elkezdte puszilgatni, engem pedig rázott a visszafojtott röhögés, mert Élőlény felfogván végre a tényállást, rájött hogy neki itt most nem osztottak lapot.. Ráadásul az ott lézengő többi utas is már minket hesszelt, így kénytelen volt befejezni a szadista verbális megnyilvánulásait, és kényszeredetten bár de tűrte, hogy a kis pimasz szemétláda csajos a nyakába másszon és összepuszilgassa! (amit persze ez a mocskos debil nő egyáltalán nem érdemelt meg).

Amikor tudatosult bennem az elmúlt pár pillanat története, akkor kezdtem el igazán szarul érezni magamat. Velem sose beszéltek így gyerekkoromban, bár próbáltak minden létező módon rávenni arra, hogy "jól nevelt kisfiú" legyek, de ez sosem sikerült a t. családomnak. Itt meg ez a mocskosul bunkó, kretén falusi tahó nő pedig úgy beszélt a saját gyerekével, mint a kapcaronggyal... :-((( Kedvem lett volna Élőlényt lerángatni az ülésről, a villamost megállítani, Élőlény nyakát a sínre lerögzíteni, majd teljesárammal áthajtani rajta, hadd szeletelődjön fel a primitív fajtája...

És bár mint mondottam, nem szeretem túlzottan a gyerekeket, ezt a kislányt elfogadtam volna, mint lányomat.. Ne kérdezze senki hogy miért, ezt nem tudom épeszű módon elmagyarázni.. Az a helyes kis pofikája, a pimaszsága.. és ahogy azzal az önzetlen szeretettel közelített a mocsok bunkó anyjához, akinek valszeg csak púp a hátán, a szövegéből kiindulva.. Szegényke valszeg állandóan ebben a bánásmódban részesül (hozzáteszem, nem voltak cigányok!!), ha lenne gyerekem, bevállalnám mint második családtagot. Kis piszok, láttam rajta hogy azért mutatványozik hogy foglalkozzanak vele, ez a redvás tahó nő meg még ordít vele, és elmondja mindennek? Hát a telibebaszott zsiráf cigány kurva édesanyját az ilyennek!!!! Rohadt patkánykurva, minek csinál gyereket, ha gyűlöli a saját leszármazottját???

Mindenesetre ahogy ez a kislány rám nézett, és ahogy visszavigyorgott, ezt egy darabig nem felejtem el. Kegyetlen pali létemre ez az ostobának tűnő sztori kissé szívenbaszott, nem tudom hová tenni a dolgot.. A következő Élőlény-kategóriás kretént félő, hogy agyon fogom verni hasonló szituban, csak sajnos annyit kapok egy ilyen patkányért, mint egy rendes emberért... :-((((

A történetnek nincs még vége, Élőlényék a végállomásig utaztak. Én is. A mankós öreg tatát megkérdeztem, hogy segítsek-e neki leszálláskor, ő megköszönte a felajánlást, de megoldja egyedül is.. csak a mankó végéről a gumit hiányolta nagyon..
Még pár szót beszéltünk az öreggel a megálló peronján, erre szabályosan kiesik az ajtón Élőlény, és éktelenül óbégat:

-Hát nem lelökött ez a nem normális a lépcsőn???!!

(a kislány hátulról kissé megtaszajtotta Kedves Édesanyukáját..) :-)))

Gyorsan elköszöntem az öregtől és félrevonultam a "Morzsi" másik oldalára, mert nehezen bírtam a fel-feltörő fuldokló röhögéssel... :-DDD

Élőlény! Veled jobb ha nem találkozok soha többet, és ez csak neked lesz jó.. egy alapos leamortizálásra továbbra is elő vagy nálam jegyezve, rúgások és pofonok által.
Utálom a bunkókat. Pláne aki a saját gyerekével bánik így..
Mennyi sokan lehetnek még ezek a degeneráltak? :-(((

itt a vége, fuss el véle!

2010.01.24.